Félre értés
Elegem van, félek
Nem haltam meg, élek!
Szeretlek, nem utálak,
Nem mentem el, mégis vártam!
Nem jöttél vissza, elmentél,
Ha kérdeznék tőled felelnél?
Szeretlek, bárcsak utálnálak!
Mért nem mentem el, miért vártam???
Szeretlek, úgy ahogy vagy,
Nemtudod ki vagyok, talán megtudod majd...
Várom, hogy egyszer szeretni fogsz hátha,
Várok rád, de lehet, hogy hiába...
Egyedül túl kevés!
Nem írsz,de már nem is olvasol,
Pedig már csak arra vágyok, hogy a kínom orvosold.
A szerelemnél nincs rosszabb a világon,
Meghalsz tőle, mint őszi levél a fákon
Van akinek a szerelem szép tavasz,
De nekem hideg telet hoz, s havat
Gonosz érzés, nem más ez csak szenvedés,
Én hiába szeretlek, egyedül ez túl kevés!
Ennyi volt...
Szeretlek foglak is még egy kis ideig,
De feledlek oly hamar ahogy tőlem telik!
Ha nem, akkor nem, megértettem,
De te is érts meg: rossz a kedvem...
Ez van...
De megismertelek és jó lett a kedvem
Beszéltem veled, szeretlek: reménytelenül
És vagyok mint voltam: egyedül...
Talán...?!
Szeretlek, talán ma még látlak,
De az is lehet, hogy már hiába várlak
Igaz, hogy az álmodozás árthat,
S aki gyakran teszi tényleg rosszul járhat....
Ha rosszra számítasz,
Csak jobb történhet veled,
De lehet mindig tavasz,
Ha megúszod a telet...
Hiányzol!
Hiányzol, rossz, hogy nem vagy itt
Sokat gondoltam rád, tegnap is... meg ma is...
Olyan jó volt megfogni a kezed,
De ilyen messziről sajnos ezt nem lehet...
.....és addig mindenki a saját útját járja......?
Nem tudom leírni, mennyire szeretlek...
De ha nem leszel messze, még átölelhetlek?
Könnyel verset írni?
Sírni, sírni, könnyekkel verset írni,
Az igazsággal harcot vívni
Hisz a szavak, mondatok verssé válnak a fejemben,
S ezer rímpár szól arról, hogy szeretlek!
Emberek ! Mért kell így a szerelem?
Hiába folyik szét a könny alatt a tinta,
Az érzés nem múlik el annak, aki írta!
Küldtem neked egy levelet,
Mert odamenni hozzád nem merek,
Félek, hogy megharagszol, hogy utálni fogsz,
Bíztam benne, hogy majd válaszolsz...
Láttam, hogy olvastad a levelet,
Amihez nem írtam oda a nevemet,
Hogy szeretlek azt is hiába írtam oda,
TE úgysem fogsz szeretni SOHA!
Csak kérlek ne haragudj rám,
És ezért engem ne utálj...
Bocsánat, hogy ezzel zavartalak,
És azt hittem hogy levelemre válaszolsz majd...
NEM TUDOM!
Nem jönnek a sorok oly könnyen, mint régen...
Alig alkottam még! Nem lehet még vége!
Bánatom könnyé válik, ha nem írhatok...
Mióta szeretek, azóta így vagyok!
Én itt... Te ott...
Leírhatnám azt is, mennyire szeretlek,
De a távolság nagy úr, megértettem!
Keresnem kell valaki mást a régi vershez,
Ki olyan mint te, de nincsen ilyen messze....
Felhívlak... azért mert gondolok rád..
Ki keres? Nem más: egy jóbarát...
És ne félj attól, hogy fájdalmat okozol,
Hisz neked csak köszönettel tartozom!
Egy barátnak...
Mondanám, hogy egy pasi miatt nem érdemes sírni,
De én is miattuk szoktam verset írni...
És írhatnám, hogy "senki nem érdemel könnyet",
De hisz ezt én is megcáfolom könnyen!
És nehogy azt gondold, hogy nagy nulla vagy!
Aki viszont nem veszi észre az bizony az!
Helyette vannak, kik szeretnek igazán,
S ha nem is angyalok, mindegyik jóbarát....
Ők lesznek majd, kik segítenek a bajban,
Ők voltak azok, kiket támogattál hajdan...
S most ha kell, ők állnak melletted,
De ezt az egyet jól jegyezd meg:
Hogy legyen bánat, mit el tudunk feledni,
Hogy legyen öröm, mely a helyére férkőzhet,
És végül a jó megint, újra győzhet!
